- A repülőút élményei után kíváncsian vágtunk neki a még kb 20 perces vonatútnak, hogy Wavre nevű városba az "At Home" szállóba érjünk.
- Másnap reggel frissen keltünk és egy kiadós reggeli után nekivágtunk az útnak, hogy nyitásra Walibi-be érjünk. Már gyülekezett a tömeg mire megérkeztünk, de ez nem szegte kedvünket. Megbeszéltük, hogy végig próbáljuk az összes hullámvasutat, amíg időnk engedi. A nap végére teljesen kifáradtunk, és mindannyian vártuk a következő napot, hogy a hazaút előtt még egyet szórakozzunk.
- Következő nap már úgy mentünk Walibi-be, hogy már vittük magunkkal mindent, hogy a szállóba már ne kelljen visszamenni. Ismét nyitásra mentünk és gyorsan végigszaladtunk azokon a játékokon amik az előző nap nagyon megtetszettek. Kora délután már el kellett hagynunk a parkot, hogy a vonat úttal együtt elérjük a repülőt. Hatalmas élményekkel mégis kicsit szomorúan szálltunk fel a repülőre, hiszen mind visszavágytunk a gyorsabbnál gyorsabb és a magasabbnál magasabb adrenalingépekre.
-Az élményektől kissé megfáradtan szundítottunk hazafelé a felhők felett, és, hogy ne legyen annyira sima az út, légörvénybe keveredtünk ami elkezdte rázni a gépet. Az még semmi, de amikor a kapitány elkezd az utasokhoz beszélni... szerintem másnak is egy pillanatra átvillant a gondolat, hogy valami baj van. De nem lett semmi. :) Szerencsésen megérkeztünk Ferihegyre és onnan mindenki hazafelé vette az irányt. Hát mi ez, ha nem egy igazi nagy kaland? :)
Az első két kép még Ferihegyen készült, a beszálló terminálon. A következő képeken már a repülőben, az indulás előtti, várakozással teli pillanatok lettek megörökítve.
Elég esős időben érkeztünk, és a reptérről egyenesen a vonat állomásra siettünk. Miután átnéztük a menetrendet nem volt más hátra, mint megvárni a vonatot. Idő közben, ahogy a bal alsó kép mutatja, találtunk egy 2 szintes vonatot.
Ez a látvány fogadott minket a szobáinkból. Utazó vidámpark... :) Aztán éhesek lettünk és egy közeli vendéglőbe megvacsoráztunk. Az adagok jó nagyok voltak és az ételek egészen finomak. Aztán másnap várt ránk a nagy élmény...
Az elején még csak felmértük a terepet, de fergeteges élmény volt már önmagában az is, hogy micsoda monstrumok száguldoznak hihetetlen magasságokban és hihetetlen gyorsasággal.
Aztán mi is beálltunk a sorba. Nagy hullámvasút, kis hullámvasút... Zuhanás, sikolyok, sebesség és minden ami belefér...
Egy ici-pici város nézés után...
Az igazi SZABADESÉS!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! :)
Lazításképp egy kis vizes csónak:)
Majd ezután Tutanhamonnál tettünk látogatást...
Ezután jött a "Cobra"!
Ezt követő pihenő kitérőnk a "Radja River" volt. Ez minden korosztály számára kötelező program :)
És a Turbine... Hát erre nincsenek szavak... Ha azt mondatnám, hogy észbontóan fantasztikus, akkor szinte semmit nem mondanék róla. Ezt át kell élni...
Talán a Tic-Tac reklámból ismerős lehet... Szintén hihetetlen élmény.
A Vertigo... hát röviden, aki tudni szeretné milyen érzés lehet egy kötéltáncosnak több tíz méter magasban a hatalmas mélység felett egyensúlyozni, annak kötelező kipróbálni.
Este hulla fáradtan mentünk vissza a szállóba. Éjszaka még egy jót buliztunk és alig vártuk a következő napot, hogy még a haza út előtt egy nagyot szórakozzunk. Másnap reggel összeszedtük minden holminkat és azzal együtt siettünk vissza Walibibe nyitásra, hogy még végig tudjunk menni az előző nap legnagyobb sikert aratott gépeken. Kora délután már búcsút kellett venni a helytől, hogy a vonatúttal és csatlakozással elérjük a repülőt, ami haza hozott minket.
Ha pár szóban össze kéne foglalnom, akkor azt mondanám, hogy életem eddigi legnagyobb élménye volt, melyet szeretnék ajánlani minden jobban összeszokott baráti társaság figyelmébe. Felejthetetlen élményekkel lehet gazdagodni. Rengeteg hullámvasút, szabadesés tornyok, és minden a tűréshatárokat feszegető acélszörnyek... Próbáljátok ki! Nagyon megéri. Nekünk felejthetetlen élmény volt.
Ha nektek is van egy jó sztoritok képekkel, videókkal, küldjétek az enblogjaim@gmail.com -ra. Örömmel közzéteszem a blogban! :)
